vajon mennyit ér
a rejtőzködve
csalogató cafka lét
s meddig kutat
az olcsó pillanatokba
szorított öntudat
ha nem akar mást
csak önző folytatást
tűrve kínt
és bűnös sóhajok
múló hevét
míg elönti lelkét a szemét
s múltjába dől az idő
a semmibe meredő
fátyolos szemek
mennyire idegenek
s mikor a percek és jelek
a bűn szekerén
a szivárványba futnak
és délibábbá válik
a vágyba űzött irgalom
és átkos emléket hasít
a gerincvonalon
a szúró fájdalom
mennyit ér
a foszlott révületbe
való kapaszkodás
a kézbe simuló csönd
ringat vagy eltakar
és mennyit ér a zuhanás
a meghasonulás
a hajszálnyi titkos
de múló gyönyör
nincs olyan varázsgömb
mit egy egyszer
a valóság szét nem tör