Karba' hál,
s éjbe zár
a boldogság.

 

Csöndje vár:
múlt csodák
alusznak, s pár

 

csillagon
ott hagyom
a sóhajom.

 

Homlokom
arcodon,
s a válladon.
 
Körbe ér,
mit remél
megannyi cél!

 

Hófehér
messzeség
az égig ér,

 

szívemen
két ütem
neked üzen,

 

s kedvesen
elpihen
az életem.