Mert tudod
Arany-Tóth Katalin:
MERT TUDOD
Neked csak ritka pillanatokat adok.
Égből lehulló mosolydarabok
szivárvány-lenyomatait őrzöm,
és álmaimba zárlak minden éjjelen.
Elüszkösödött évek barázdái közt
szemedből tükröződő fény füröszt.
Téged köszönt távol minden hajnal,
belőled fakad minden titkos rejtelem.
Szótlanságodba hiába kapaszkodom:
nem jutok át üvegkorlátokon.
Csak a csönd van. Nincsenek miértek.
Sorsod időnként mégis újra képzelem:
Mellém ül a "lehetett volna" gondolat,
látlak férfiként űzni célokat,
s ahogy megtartasz erős karodban,
mikor megbotlik lábam egy gyűrt szőnyegen.
S akkor mindig felriaszt a hűvös hiány.
Talán te is úgy gondolsz néha rám,
ki téged magára sosem hagyott.
Csak vársz rám, mert tudod: én mindig érkezem.
2016.02.03.
|
|