Fars(h)hang
Arany-Tóth Katalin:
FARS(H)ANG
Álarcok hullnak
taposott, fagyos földre.
Keréknyomokon
rögzül a titkolt hiány.
Messze még a csalogány.
*
Csóktalan ajkak
rúzs mögé rejtik a bút:
vörös fájdalom.
Kacagásba öltöztet
a hontalan szeretet.
*
Szavakat szöktet
a jégtörő télszekér.
Összetört vágyban
táncot jár a felemás,
monoton intimitás.
|
|