Március
Arany-Tóth Katalin:
MÁRCIUS
Míg a márciuson könnyű szél fut át,
összesöpröm holt emlékek hűlt porát.
Száműzöm a könnyes csalódásokat,
kidobom a hazug vallomásokat.
Jövőbe tisztul az élet-állomás
– ez most a tavaszi nagytakarítás.
Vonatfüttybe olvad a reggeli fagy.
A bú, ha majd örökre magamra hagy,
lelkem az égre könnyedén felnevet:
szeretni fogom e nyomor-életet.
Tavasz, tavasz! Hát röpítsd a vágyakat!
Gyújts tüzet megfáradt szíveink alatt!
Tudom, Isten mindent hall és mindent lát.
Újraéleszt minden kertet, bokrot, fát.
Ujjammal bárányfelhőkre rajzolom
láthatatlan boldogságvágy-lajstromom.
Napsugárban keresem meg a vigaszt,
s pattanó rügybe, mosolyba zárom azt.
|
|