Mért(ék)
Arany-Tóth Katalin:
MÉRT(ÉK)
FELISMERÉS
Nekem szánt tudás
megismerni a magány
összes csöndjét.
ÍRISZ
Hamis tekintet
mélyén csaló szándékot
rejt a pillanat.
ÁSATÁS
Időzített tény-
feltárást sejtet a csönd.
Kínzó hallgatás.
BARLANG
Magamon hagyom
a rajtam felejtett fényt.
Minden más sötét.
FORRADÁS
Az élet csupán
hegesedett viszonyok
összenövése.
SZÍNHÁZ
Kedvenc darabom
estétől reggelig tart.
Újraálmodlak.
FELESLEGES
Hiábavaló
kapaszkodások nyomát
belepi a por.
ESZMÉLÉS
Sejtésem igaz:
jobban megvetem magam,
mint gondoltam azt.
VÁGY
Menni kéne már,
valami mégis szorít.
Magamhoz? Hozzád?
TISZTÁZATLAN
Sosem derül ki:
magadra hagytalak, vagy
magamra hagytál?
ZÖLD
Félrehúzódtam,
hogy legyen elég helyed
nélkülem élni.
|
|