Vallomás
Hosszú hideg téli éjszakákon,
A hold világít be az ablakon,
S a sejtelmes csendes félhomályban,
Ágyamról a plafont bámulom.
Ilyenkor a födém egy vetítővászon,
Mi történt velem ott megjelen,
S a vágatlan képeket átnézve újra,
Magamban mind elrendezhetem.
Belémrúgtak, megaláztak sokszor,
De várjunk csak! Én is hasonlón teszem,
S a mérleg nyelve, ha számot kéne adnom,
Ki tudná hová billenne el?
Nem öltem, nem raboltam, de csaltam,
És hazudtam is , ezt vállalom!
De erkölcsi határom szélét, mit húztam,
Lábammal le nem taposom.
Oly szépen cseng a szó fülemben,
Igazság, tisztesség, becsület,
S hazudjak gyermekemnek ha kérdez?
Így élj tisztán, csak így lehet!
Nem hazudok! A valóról beszélek,
Miközben leszegem fejem,
És azt kívánom teljes tiszta szívből,
Az ő meséje mi vágyam, az legyen!
Balla László, 2006.03.20
|
|