Születésnapodra
Felejthetetlen ez a bűvölet és káprázat - meghitt kegyelemben - örök fénybe fonta a szerelmet: oly rövid időre, de mégis miénk lehetett a Föld minden szépsége és kincse. Szívünkben szent zsoltárok hangján fogadtuk az egyetlent, a legdrágábbat: gyermekünket. Egymást átölelve meghatva néztük ahogy mosolyodban felénk küldted a téli égbolt kékjét - kívül rekedt a fájdalom, álommá szelidült a szép kép. Eleven még ma is a perc: Édesapád egy fahasábot tett a lobogó tűzre, szeme fényében virágok pompáztak ezer színben, és a nagyerdei fák mosolya rebbent...- ...örömkönnye tisztára mosta a lelket. Visszavágyom azt az édes terhet, egy szívben dobogott a lélek: rólad, csak rólad szo'lt az élet. Ma, születésed napján, - immár harminc éve - felzeng újra a hálaima érted. Felnőtt a gyermek, benne élünk mi ketten, - boldogan és örömtől megsebzetten. Tiszta és jó vagy, és az életed nagy ígéret.
Valahol, egy megsárgult lapon a múltról kusza betűk mesélnek. Márványba vésve ott a'll - eljön...
"Egy kis idő és megláttok engem..."
Haifa, 2007. februar 16.
|
|