Kapuban az újév s jajgatnak a jelek,
ostoba kódokat cipel a világ,
lombikfal érzi csak, hogy rugdos a gyerek,
s fájdalmának csendjét felsebzi a láz.
Fanyar lesz gyümölcse ezután a fáknak,
fűtetlen lakásban szégyen szendereg,
szemeit felnyitni kedve sincs a mának,
- látni, hogy a tegnap, s a holnap beteg.
Nincs már új bekezdés, szó szótagot vontat,
recseg a mikrofon, törnek a betűk,
ékezetet, éket nem hordoz a mondat,
s dobhártyánkat sértik hamis hegedűk.
