A Prostituált
(Hazámhoz)
Elástad a szíved, s lenn a mélyben
fázik, visszhang nélkül dobog,
– holt hangszeren játszik.
Érted nyúlt a napfény, de szemedbe
akadt, indulattól táncolt
és talpadhoz tapadt.
Most szép lepedőnkön sárgállnak rút
foltok s gyűrött rongyainkról
pattognak a gombok…
Nem kívánom tőled, hogy izzadva
szeress, nem kérem, hogy lobogj,
hogy ordíts, lelkesedj…
Arra kérlek, hogy élj és ne temess, ne…temess!
|
|