Egymásba fonódva (felnőttzet)
Egymásba fonódtunk
mint tavaszi árnyak,
életre lobbantak
lopakodó vágyak,
úgy tanultuk egymást,
mint kisgyerekek
az anatómiát,
felfedezve minden
aprócska hibát,
doktor szerepet
játszva, imát
morzsolgatva
ujjaink között.
Feltártuk testünknek
kalandvágyó
kincseit – orrod
vékony obeliszk –
villám villódzott
vad ágyékomon,
hangod triolázott,
s ajkad parázs-
harapást tetovált
bizsergő bőrömbe.
Majd a függöny mögül
megérkezett a fény,
homokszemként
fröccsent szemembe,
s már sajgott a csók,
szél viharba
sodort, sivatagba,
piramisok tetejére,
hogy együtt nyüszítsük,
hamuvá égve
– Végre, végre, itt
a világ vége! –
|
|