Nap süti a síneket,
ömlik a tavasz,
ugyanaz ez a táj,
mégsem ugyanaz,
mert az a tegnap volt.
Tegnap még zakatolt
minden gondolat,
a ma nem ugyanaz,
a tegnap-dolgokat
cinizmus nélkül
felfalta az idő.
Ugyanaz vagyok,
mint tegnap – "mégismás"
– mondanád, hisz
minden organizmus
pillanatonként
változik, egy kavics,
egy nő ugyanaz,
ugye ¬és "mégismás".

Madárlátta tájon,
zakatolnak a már
elérhetetlenül
messze ideák,
s „mégismás” itthoni
bolondériák.