Lábujjhegyen
Csak lábujjhegyen járt
nálam a szerelem,
csak őszi avart talált
már-zsendülő fűben.
Csak lábujjhegyen jött,
halk virágszőnyegen,
lila illatába
bokáig merültem.
Csak lábujjhegyen táncolt,
titkon a szerelem,
mégis belém botlott,
kutatott egy szót,
– megtalálta, tudta –
s végül felülírta
a mondanivalót.
|
|