Ciróka, a Napocska
túl sokáig aludt ma.

Hajnalcsillag kelti őt,
– Húzd hamar a napcipőt!

Égen lenne rég helyed,
s csupa csipa még szemed! –

Ide-oda kap a Nap,
sietne, de nem halad,

ásítozik, kedve morc,
aranyhaja torzonborz.

Fodros Felhő épp ott száll,
a Nap, lyukon kukucskál.

Napfonatát kinyújtja,
s leengedi az útra.

De hajába ág szalad,
s a hosszú copf fennakad,

hasogat a feje már.
– Fésűt kérek! – kiabál.

Megsajnálja őt a Szél:
– Megmentelek, Nap, ne félj!–

Őrületes nagyot fúj,
s Ciróka kiszabadul.

Haja szála sem görbül,
a Föld körül most pördül.