Bánattal telt az a nyár
– nem volt rajta festék –
könnynélküli kertek
színüket vesztették,
alvó vizekből tört felszínre
a pánik, verítékben éltél,
– s nem tudtam.

Most a pocsolyából
ásom ki a múltat.
Talpam sarat dagaszt.
Szétpattant buborék,
éhen maradt szenvedés
ez, Uram…