Szép voltál – mondta Méri.
Én, részt vettem a temetésen.
Nem szedtem be rám tukmált
nyugtatókat. Siralomházad
visszhangozta magányom,
s jajom. Én, hallgattam a szókat,
a papot, s zenét, láttam
íriszekkel beburkolt helyed,
s koporsód – nem éreztem
semmi illatot – Hogy szerettük
a virágokat! S most is…

Szép voltam a temetésen, ahogy csak
szenvedés tesz széppé, hisz láttad, Méri!
Te térdeltél... a kereszt előtt…