A nyár utóízei
1.
Savanyú szeptember, a nyár elvetélt,
kihűlt gólyafészket ráncigál a szél,
indiánfák között kísértet szorong,
levelenként hullik előttünk a lomb.
2.
Megint az ez évi költségvetés készül,
kiárusítanak, s felemelnek végül,
elmélyülünk újabb, régi részletekben,
kölcsön kapott szókra savas eső cseppen..
|
|