Tengerjárás
Pihen a boldogság,
svájci bankban tesped.

Ráncaimra csókot
már csak tengertől kapok.

Apad az óceán,
vadidegen szennyet
hagynak parton kódolt,
holdkóros habok.

Ráncnyakláncom gyöngyét
víz lábamhoz mossa,
vergődnek harcvesztes,
fuldokló szemek.

Nem vonz többé a Hold,
fárad vágyam fodra.

A gyászmenet-idő
majd melléd temet.




Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=24055