Arcot rajzol a gyertyaláng,
mesét mormolok,
úgy mozdulok, mintha lennél,
hordom mosolyod,
úgy mosolygok, mint anya,
ki bölcsőt ringat csendbe’,
úgy ringatlak, mint zene,
dallampárt keresve.
Fényedben születtem,
tükrödben létezem,
igéket suttogok,
lelkemet vértezem,
Te felragyogsz, éledsz,
világítasz, remegsz,
ünnepelsz, megsiratsz,
emlékszel, s eltemetsz.
Gyertyád előtt állok,
golgotáddal szemben,
magasra száll lángod.
– Segíts hinni bennem!
