Pici boldogságom,
felnősz-e vajon bennem,
leszel-e pattanásos, nagykorú,
mutáló kamasz,
vagy mint csitri rügyet,
elzsibbaszt a reggel,
a szeplőtlen szirom
korán sárba fagy?

Az élet szigora bimbókat is gyilkol,
gyermekségem gúnyol, mókázik velem,
régi rongybabámat még ma is cipelem.

Boldogságom,
a gyermekkorod éled,
máris féltlek, nem nősz felnőtté soha,
féligkész lakásod beszögezett ablak,
kilátás nincs onnan, sehova.