Karácsony nélküled
Ha fakó erkélyek fényfüggönybe bújnak, vakítóra törölt ablakszárnyak mögött gyertyalángok gyúlnak, akkor tudom, karácsony közeleg. Karácsony - nélküled.
Mikor panelházak kaptárkalitkái díszpáhollyá válnak, szürke, poros madáretetőkből fenyők kandikálnak, akkor tudom, karácsony közeleg. Karácsony - nélküled.
Ha a kirakatok drága portékája vásárlásra késztet, megszédít a pláza lenézett varázsa, a zsúfolt csillogás, akkor tudom, karácsony közeleg. Karácsony – nélküled.
S mindez hiába! Mit vegyek? Mécsest? Gyertyás sírcsokrot? Fenyőkoszorút? Egy másik Életet nem vehetek!
Beborít eközben az ócska ruha, rongyos göncökbe bugyolálom lelkem. Lelkem az ereklye! Lelkem! – Ott jár Betlehemben! –
2004. december
|
|