Havas kaland (gyerekzet)
Fehér a táj, csupa csoda,
hóban ugrál a kis Soma,
kiált – Gyere gyorsan, Máté,
ma lesz a Nagy Hóparádé!
Annyi a hó, mint a tenger,
készülhet most nagy hóember!
–
Máté örül, jó az ötlet,
s hógombócot görget rögvest.
Barnus kutyus cicát ugat,
Cinci nyávog, s kerget nyulat.
Dolgosak az ügyes kezek,
délre kész is a műremek.
Anya hívja a két éhest,
sütött nekik édes bélest.
Munka után kell a szundi,
lepihennek egyet hunyni.
Ám míg Máté, s Soma alszik,
kutya, cica, nyúl, haragszik.
Tudják már mi nincs itt rendben:
– Rossz helyen áll ez az ember! –
Morgolódnak, mi lesz velük,
hisz ez az ő játszóhelyük!
Hanem közben kisüt a Nap,
s félre csúszik a szép kalap.
Barnus kutyus orra fényes,
havat lökdös, olyan mérges.
A hóember egyre kisebb,
kerek feje illeg-billeg.
Répaorra földre pottyan,
nyuszi ugrik, rágja nyomban,
diószemmel Cirmi játszik,
belékarmol, s gurigázik.
Máté, Soma mire felkel,
bámul –Hol van a hóember?–
Nem maradt más csak a kalap,
s pár fagomb, a tócsa alatt.
|
|