(Emlékezés)

Vérző állat vagyok tengerparton,
gyermekmesékről álmodom,
de nem mondhatom el neked.

Emlékszem kutyára,
ágy-fiókba csukott,
falba zárt patkányra,
éjjelenként ingaóra
hintaláncán lengett,
– nem mertem elaludni.
Istenem, hogy féltettelek,
gyermeknek hittelek, aztán
együtt ölted meg a patkányt
– sárkánynak is hívhatnám –
a hivatalból küldött
szakértő férfival, miközben
én, az asztal tetején
rémüldözve visítoztam.

Nem sírtam még tán eleget,
mert nem láttam holttestedet,
s rám maradt az őrült remény,
a hiába-volt-dráma,
hogy nem Te vagy
a rögök alatt,
koporsóba zárva.

(2010-03-05)