Repülőről, rád gondolva
Te nem láttad a felhők
szökőkútját, ahogy
elhajózott az óceán felett,
a gulliver-árnyékú
pálmakerteket, hol
liliputi lepkék szálltak,
s integetett a hegy
a pointilista fényű
nyári éjszakának –
Te nem láttad a csillagot,
s föntről a föld madarát,
amint vénemberré görbül,
csupán vonszolja magát.
Te nem láttad az erdőt,
hogy lenn agonizál,
s hogy miért is vállalt
eutanáziát.
|
|