Rég, vártam az orgonát, mint bővérű asszony,
május bánat-illatát hordja már az alkony,
forró férfiölelés az éjszaka – s fázom –
kis tücskök dalra gyújtanak részeges lankákon,
hangok hívják egymást, két pille nászra rebben,
fű riadtan reszket, áttetsző, kék csendben,
falevelek remegése szeretkező lányka,
neszeket sző a levegő, halk a szellő tánca,
fojtom vágyaimat, bordűrös lett arcom,
bársonyszárnyú tavaszéjben baglyok nászát hallom.
