A Megváltóhoz
Szembenéztem a halállal,
lógott a bőr rajta,
rácsos rabágyban ült,
rongyos gyolcs takarta,
görnyedten szenvedett,
s nem jött érte a Megváltó
nyugtatni lelkemet,
mindhiába imádkoztam érte,
„Jöjjön el a Te országod,”
– nem adta meg magát! –
Éreztem holtszagát,
fagyos leheletét,
fény nélküli szemét
földbe akasztotta,
bánatát vonszolta:
hátán – halványuló holdat,
hasán – habos szájú napot,
torkán – fulladozó tüzet.
Megpróbáltam mosolyogni rá,
megcsókolta kezem.
Magamhoz ölelem,
Istenem, adj neki
emberhez méltó – távozást!–
|
|