Part felől bámulva
Ahogy szemed földre mered,
mintha hullám csúcsán szállnál,
nézel, fejed nem emeled,
zsugorpont lett pupillád már.
Látogatók váltják egymást,
kényszermosoly, feldúlt arcok,
infúzión függ az idő,
s visszhangoznak fantomhangok.
Vinnék neked nyárillatot,
körbekerít morfiumszag,
víz partjáról bámulok rád,
- emléket írok a múltnak.
|
|