Part felől bámulva

Ahogy szemed földre mered,
mintha hullám csúcsán szállnál,
nézel, fejed nem emeled,
zsugorpont lett pupillád már.

Látogatók váltják egymást,
kényszermosoly, feldúlt arcok,
infúzión függ az idő,
s visszhangoznak fantomhangok.

Vinnék neked nyárillatot,
körbekerít morfiumszag,
víz partjáról bámulok rád,
- emléket írok a múltnak.





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=24113