Útra kelek, messzi,
Óperencián, kalapkarimán túl.
Irány az ismeretlen!
Zsebemben cseppnyi
hüvelykmatyi kavicsok,
titkok után kutatok,
birtoklom a boldogság lyukasóráit,
viszem a lét nehéz bőröndjét,
mi terhekkel tele,
s nehéz, mint a szavak.
Csak visszafele, mikor már
indulnék haza, döbbenek rá,
hogy minden kavics, ott legalul,
zsebemben lapul…
