Elérhetetlenül fut, vibrál az élet,
– mintha csupán hanghullámtánc volna –
csorba porcelánná porladtak szavak,
hanyag mozdulattá fáradt ölelésed.
Digitális képek vetítik le múltunk,
klaviatúránkon kopnak a betűk,
elnyűtt tükrünk előtt mezítelen állok,
próbálom keretbe foglalni magam,
kopott emlékeket restaurál gépünk,
s fényképet cserélünk, unos-untalan.
