Bársony, ócska vásznon
Szabadtéri próbát tart az élet,
kellékeket ráncigál a szél,
kontyot kócol, hanyatt fektet széket,
leröpít fejünkről műbabért,
királylányról lehull legszebb éke,
több szereplőn fakó a ruha,
ketchup-lé a királyasszony vére,
s közelebbről nem hű gesztusa,
bársonykendő leplez ócska asztalt,
whiskys üveg teát rejteget,
zsinórpadlás lett a dús barackfa,
lomb közt lesnek kíváncsi szemek,
imbolyogva szállnak csacska lepkék,
ízlelgetik jelmezek színét,
ajkainkon izzad már a festék,
kóstolhatjuk kesernyés ízét.
Kerget a szél jelent, jövőt, voltat,
felbukkannak, elvesznek szavak,
kikel, s hamar elhervad a mondat,
– főszereplő a néző marad.
|
|