Kor nélkül...
Minden fénykép régi,
a most exponált is,
jelen és múlt között
hangnyi légzésfázis
létezik csupán.
Ötkor, délután
megállt a lomha csend,
gerlék turbékoltak,
kókadttá vált a kert,
fonnyadtan zümmögtek
szendergő szavak.
Tízre megdagadt,
izzott a telihold,
tücskök muzsikáltak
– nászra várták egymást –
léptünk magányosan
koppant, s kapuig kísért.
|
|