A krumplihámozás monotóniája
El kell menekülni
krumplihámozásba
megfejteni mennyi:
ennyi csak a lét?
Ma már az is öröm,
ha ketten viseljük
a valaha kirótt,
ránk-mért szenvedést.
Miért van, hogy akik
legjobban szeretnek,
többet, s többször zúdul
virágukra jég,
s alázat-e vajon,
ha levágják ujjuk,
mégis tálalva van
délre az ebéd ?
|
|