Örökké ugyanúgy,
tízpercenként körbe,
– műanyagpatáink
nem érnek betont –
szédülni kívánók
kígyólánca görbe
s a kasszánál mindenki
vásárol zsetont.
Kik hátunkon ültek,
örökre elhagytak,
idegenek jönnek
– kolompjuk már cseng –
aranyozott tükrök
hullámvasutaznak,
s mi kábultan lessük
– mi történik lenn? –
Hiába ügettünk,
köröztünk a hintán,
egymás között semmit
nem csökkent a táv,
visszaszökünk újból
a döcögős földre,
s kordon nélkül nézzük:
forog… a világ!
