Játszótér
Évszakok köröznek,
érkeznek, mennek,
Csipkerózsikák ébredeznek,
rozsdás mászókák alatt
fű sarjad, mosolyog az élet,
lüktető perpetuum mobile képek
váltogatják egymást:
Ámor szobra fél lábra szökken,
megfeszíti íját közben,
kékezüstben csillog szárnya,
a tér lánchintája gyöngyházfényben tündököl,
csiganyomok mintázzák a földet,
ám a térre imposztorok törnek,
szétrombolnak, összelopnak
mindent ami kezükbe akad,
csupán egy játék marad,
óriási lánchinta
- mi leng oda-vissza
ahogyan a szél fúj -
s a mosoly
megfagy lelkedben,
de a gyermekszemekben
és a fénybe burkolt fákban
ott ragyog a nap!
|
|