Csitesznek, aki nem akart költő lenni
Kopott volt cipőd,
de arcodon mosoly,
évekig kendőzted:
játékod komoly,
maszkod alól mégis
kivillant a bánat,
s most mellékszerep helyett
főszerepet játszhatsz,
s szemüveg nélkül látsz,
üvölt csendbeszéded,
majd tested porrá torzul
-drámád így ér véget.
|
|