Add most Kedves!
Add most Kedves a kezed! Hadd érezzem az apró göböket, hadd
harapjam számhoz, hisz korai perceket számol még a Hold sugara,
és a Nap is, a Nap is horizont nyoszolyán szunnyad! Nézd! Csillag lények
lebegik felettünk sorsukat, amott egy gyermeké, oly sután és megesve,
de éli a Fényt, míg lassan felemészti önmagát. Add most Kedves a kezed!
Hisz tudnod kell, hogy néha félek magam is, s nincs nálam esendőbb, ha
távolodni tűnik vigyázó jelünk, a templom kettős tornya! Bár tudom, ami
odaviszi léptünk, megteszi ismét, mert ahová magot visz a sors, nem hagyja
elveszni újra! Add most a kezed Kedves! Hadd higgyem Veled a szót, érezzem
a fogadalmat, s mielőtt arcodra késői fátylat borít az álom, hadd szeressem a
jövendőt, s higgyem, hogy mi már nem tudunk másképp, nem tudunk mást!
|
|