Nem úgy, ahogy a széltől
elkábult  láng perzsel,
nem is a vízzel porladó ékes
szivárvány  képmása, nem a
a madár tavaszi  kottája, és
nem a csend lélek-koronája
ami hajt, de érkezem!

Mert a lángon belül csitul a
szél, és a vízcsepp is része
a fénynek, ahogy a jég is téli
búcsúra roppan, s lehet bár
távoli a harangszó, de a torony
jelent hirdet, sorsod miattunk
vár, mindig megérkezem, végleg.