Te szivárványban is ragyogó, Nappal bíbelődő!
Csöndben ébredtem és zajban aludtam el,
a Megváltó lépte nyomát kutató zarándokként
izzadtam nyomod keresve! De sokszor!
Átnéztem túlsó partokra, kavicsok nyomait
kutattam sziklák között,  és sivatagban
is képes voltam fázni!  Már tudom.
Engedj most gyermeknek lennem! Engedd,
hogy álmodozásom takarója alá bújva hallgassam,
mint kopog az ördög léptének hitt jégeső
odakint! Engedd, hogy lássalak, amint esti
fényből rám nézel, és reggel is titkolva
higgyem, hogy ott állsz még szobám sarkában!

Mennyire világos tud lenni az éjjel! Virrasztok.
Mintha valaki járna az utcán. Értem jönnek talán lelkem
hitvány hitszegői! Későre jár, de csak tologatom
perceim, én vagyok önmagam ellenfele, magam
ellen teszek, magamra fogadok. Holnap nehezen
tér magához a lét, lábam kitaposott cipőben viszi
az Utat, elnézek a semmibe, újabb zajdarabot
illesztek ebbe a bábeli összhangzatba,valakit
megszólítok, valaki elmegy mellettem, adok
és elveszek,  gyermekhez szólok. Reménytelen
leszek ismét reménnyel telve! Tudom. Óratornyot
rak elém, majd ledönt az Idő,  harminc ezüstöt
számol a mutató,  s tudom lesz majd ki elárul,
teszi a dolgát, a szükség hatalom! Elbújni nem akarok.
Még nem tudom mi lesz. Holnap meglehet új csillag
ragyog! Legyen áldás vagy átok, csak legyen!
Úgy akarom!