(Csak pontok) Csönd van most
sírásomtól nem alszik a hitem léptemtől riadt a félelem
hűvös párnámon néma filmekből szakított kép mögöttem
a hold. Bennem forog a semmi lassan ellép a fényben lebeg
sorszámát nézi majd számolja zsákutcája macskaköveit az
utolsó fizető angyal. Glóriát cipel vasalt szívében izzik a
parázs a múlt venyigéjétől borzad életre az emésztő láng
sikolyrajzot lehel a világ kohójának sziluettjére egy mezítlábas
gyermek ajka. Csönd van most szinte hallom ahogy benyit az
egyetlen épen maradt tollal keresztet karcol tenyerembe az éj.
|
|