Jaj a szívem, jaj a lelkem! Lelkem, édesanyám!
Jaj a hitem, jaj a léptem! Létem fájó mostoha.
Szavam megtorpant, madárként gubbasztok
egy létra fokán. Merre vinne, már nem vágyom,
merre hívna,nem hallom már!

Jaj a szívem, jaj a lelkem! Lelkem, édesanyám!
Jaj a szónak, s jaj a csöndnek! Sorsom töviskorona.
Karom roskad, sorsom kérdem, mennyi terhet rak
még reám! Mint vágott kalász földre dőltem,
ver az eső,megfojt a sár!

Jaj a szívem, jaj a lelkem! Lelkem, édesanyám!
Jaj itt holtnak, s jaj élőnek! Kóbor léptem hontalan.
Tépett ingem rámizzadt, konok időm súlyával
magával ránt. Fejfám bölcsőm öbléből faragva,
hitem halkuló,magányos imádság.