Természetes (...mert ilyenek vagyunk)
Mi lenne hát a bűn, s a vétek? Mit annak
mondanak, fedik, avagy feltárják? Amikor
lábunk poros lesz, a szél tehet róla, vagy
a por, talán a láb, hogy arra járt, vagy mi
magunk, hogy nem szárnyalunk, mint madár?
Az ismeretlen végtelenről ki mondja, hogy
hogy véges, minek kérni a választ a nap fényére?
Lehet-e a zárt jelen a hiány fájdalma, s
van-e olyan, hogy semmi, mikor a mindig van?
Mi a csoda, és mi a temetés? Ki mondja, hogy mi volt,
s az úgy volt-e? A lélek igaz, vagy igaz-e a lélek?
Sírtunk már terheket, s feloldottuk a kötött szavak
kötelékét. Volt, hogy vágnunk is kellett. S nem bántuk.
Ahogy éj sincs a nappal nélkül, úgy a hegynek is
van völgye. Ha nem hisszük az Utat, nem tudjuk, hol járunk.
Nincs fent és lent. A csend csak zajban hallatszik. Süket
világ nem vár angyalok dalára. Adok egy szót, és ezret
kapok vissza. Adok ezret, és egy szó a fizetség. Ki mondja
meg többet melyik ér? Nem vagyok, nem tudom mi a válasz.
Amikor befejezek egy mondatot, elkezdek egy másikat.
Amikor elkezdesz egy mondatot, befejezem egy másikkal.
Melyik a fontosabb? Hiszem, reszkethet a szív, és a lélek
is fázhat, de meddő földnek sohasem lesz virágzó fája.
Mert meddő a föld, ahol a gaz meg nem terem, és csak
képzelt csillagok fénye mellett botorkál a némaság istene.
Mindig szólnunk kellene! Csak a lélek, vagy a tudat, akarja-e?
|
|