a kezed mint egy szürrealista
valami, amiért fizet számolatlan
pénzt egy igazkincs kereskedő
mondjuk úgy háromezer év múlva.
Vagy éppen
az arcod, ahogy éjjeli semmiségbe
mártva  a bársony pillanat ecsetet
nézi, de csak keresi a lélek, az értelem
pedig beleremeg, mert az meg ilyen.
Kis cuccaink
meg kotorgatjuk, mint nagyot látó
de csak eljátsszuk persze, mert
keresni jobb, mint megtalálni. Háromezer
évvel a jövő előtt megfestem a képet!