Amikor temetnek majd, a halált a földdel teszik egyenlővé velem, meg –mert az enyém az is - azzal a huszonöt évemmel, míg csontjaim is feloldódnak az enyészet édes émelygésében. Amikor temetnek majd, feliratot karikíroz a rutin mozdulat, s hogy könnyebbé tegyem, itt van, mindenre már most megfelelek:
Itt nyugtalankodik békétlen, de pormentesen, még soha nem volt ily közel a természet(é)hez! Ez vár reád is! A halál reális, az élet irreális.
