(A halál abszurd, az élet groteszk)
Amikor temetnek majd, a halált
a földdel teszik egyenlővé velem,
meg –mert az enyém az is - azzal
a huszonöt évemmel, míg csontjaim
is feloldódnak az enyészet édes émelygésében.
Amikor temetnek majd, feliratot karikíroz a rutin mozdulat,
s hogy könnyebbé tegyem, itt van, mindenre már most megfelelek:
Itt nyugtalankodik békétlen, de pormentesen,
még soha nem volt ily közel a természet(é)hez!
Ez vár reád is! A halál reális, az élet irreális.