Eszmélés (exhumálás)
Fátyolvízbe fürdette meztelenségét hajnalra a Hold. Mire a
horizont észbe kapott, kibújt színtelen ruhájából a decemberi
fény. Éjben már nem hasadok tovább. Járdámmal egy a tudat,
ébresztem magam a létbe, kisétál fullasztó teréből és szürke
semmivé mosódik szét bennem az oktalan sírásók rutin
„jó reggelt”- je. Apró szilánkokra fakó napvonalakat húz
a természet-törvény, ma még el kell jutnom a
hegyeken túlra, hol falak nélküli szobákban
villog a képernyő-üzenet:
ma csillagom, holnap
kedvesem,
álom és
|
|