anyámnak vért adtak. Sokat vesztett velem.
Lehetett az bárkié. Munkás volt talán maga
is, tolta az építés szekerét - mert volt mit -, vagy
mérnök, kinek asztalán rajzolt ház volt a cél.

Amikor megszülettem talán hideg volt a tél,
és fázós, semmi ruhába bújt gyermekek mentek
iskolába, hol nevelt a tanító, és tisztelték ezért,
zsíros kenyér volt az uzsonna, és nem volt mp4.

Amikor megszülettem házmester nyitott kaput
az éjjelre érkezőnek kapupénzért, levitte a kirakott
szemetet, szólt a lakbérért, s Áldja meg az Isten! -t
köszönt a muzsikás cigány minden kapott fillérért.  

Amikor megszülettem, nagyanyám megköpködött,
hogy boszorkány meg ne igézzen, de valami balul
sikerült, hiszen boszorkány több is elért, az igét meg
ragozom, szót-szóra írok, így is, úgy is futnak felém. 

Most köszönöm az ismeretlennek – hogy anyám
felnevelhetett- a kapott vért, apámnak, tanítómnak,
hogy tudom mi a tisztesség! Köszönöm a karácsonyra
kapott labdát, a falra vetítést, forró kakaót, a sírást, ha
rosszat tettem, s kikaptam azért! Iskolai pajtásnak is
a súgást, a hátba verést, annak az első kislánynak a
csókot, a tánciskolás lábremegést! Köszönöm a szép
dalt, mit anyám énekelt, apámnak a feje fölé emelést,
nagyanyám olcsó kölnijének illatát, a mindig megértést!
Köszönöm, hogy volt hitem gyerekként, s lehetett Utam
így felnőtt emberként! Köszönöm gyermekeim kacagását,
apró tenyerét, a Hiányozni fogsz! – elköszönő integetést!
Köszönöm minden lány, asszony kezét, a csendes sétákat,
s –mert volt olyan is- az összeveszést! Köszönöm minden
Istennek, hogy lelkemhez igazította az igét, testemnek az
akaratot, hogy mindig ott lehettem, hová rendeltettem én!

Köszönöm most Neked is, hogy vársz rám, az odakucorgós
zokogást, a kamaszos merengést, azt, hogy meg van benned
a szeretet elfogadni, ha olykor nem is vagyok szerethető épp!
Köszönöm, hogy van hová ajtót nyitnom, leülnöm, van terített
asztal, régi szék, van hol megpihennem, van vetett ágy, ölelés!
Köszönöm álmos hangod, a kócos reggeli fényt, köszönöm, mit
adni tudsz, hogy Kicsit Veled is élhetek még!

(születésnapom előtt)