Szép az élet,
amikor látok egy elhagyott apró sapkát,
mert látom -amint anyjára néz- a
könnyeket is, a gyermek arcán.
Szép az élet,
amikor éjjel a gonosz ágyam mellett megáll,
mert ismerem az igét,
és reggelre ébredve is emlékezem rá.
Szép az élet,
mert koldulnak az utcán, így hinni tudom
a kevés jót, amit
kaphatok, a víz hűvösét, a kenyérmorzsát.
Szép az élet,
ahogy zajban is hallom az avar száradását,
mert ismerem zöldjét
a nyárnak, a napmeleg fakadást.
Szép az élet,
mert van kit bántanom, ha megfeszít a harag,
és emberré öregít a feloldozás.
Szép az élet,
mert csöndes és hideg a bérelt szobám, így
tudom a magány percét
szeretni, belőle remélni a végső találkozást.
Szép az élet,
mert ritkán érzett átok
bennem a jelen, a múlttagadás, a könyv nekem
nyit ablakot, látlak Téged.

Szép az élet! Lásd!