Gyermeki szívvel kutatlak
tavasz! Mondd csak merre
jártál? Voltál anyámnál is?
Voltál ugye minden anyánál?
Tudod, rájuk nehezült már
a minden évben új tavaszt
megélő,  élet-remény súlyú,
megbocsájtó, istennő mosoly.

Nem mondják, csak a szemük,
és kezük, ahogy erőt gyűjtve
nézik, emelik magukat a világ
torzra született alakját megérteni,
csak az fárad. Egyre csak fárad.
Közelebb ülnek lélegző fényedhez,
illatoddal takaróznak, és talán,
talán még ráncaik is kisimulnak!
Könnyezz emlék-virágot lábaik elé!