Tudom, majd mindnek egy lesz
a Nap színe, hajlata a torony
kapujának, érintése a föld morzsájának,
s gondolata a Világok teremtőinek.

 

Egy lesz a várakozás, csak egy
várakozás lesz, és nem bomlik
szálakra majd többé az életfonál,
és megszépül minden szép, végleg.

 

Nem kér senki, mert adva lesz.
Nem ad senki, mert minden lesz.
Semmivé írják költők a fájdalmakat,
kik értik, bölcsőkké faragják a vágyakat.

 

Minden vízben megfürdenek, minden
szóval temetkeznek, elfeledett utakon
gyommá szelídül a haszontalan lét
igazsága, lesz újra áldozat, lesz keresztelő,

 

megnyugvás, mindenek felől.