Tegnap nem, nem imádkoztam
semmiért. Csak voltam, ahogy
az imapad megkopott kárpitja,
néma, foszló, létező  valóság.

Tegnap nem kértem semmit,
nem is adtam. Így nem is ért
el semmi.  Sem magány sem
öröm nem ejt rajtam többé
már sebet. Nincs rajtam hely!

Vagyok értetek is dacos, hallgatag,
kérdezni sem mer engem senki.
Nincs már mit mondanom.
Megéltem mindent. Kihunytam,
fényből a fénybe nőttem.