Én nem tudok

Mert kinek jutott hitemből –bár nem kértem- megtért,
s édes fűszerekkel teli tégelyt tartott elém.
Áldozatul, vagy adományként talán? Sosem kérdtem!
Megtanultam csöndben haldokolni , élni  nem tudok érte

Ahogy a téren

Már fakuló nyári lepelbe bújik a hűvösödő est.
Kavargó szelet bókol a virágát vesztett bodza,
hegedűje húrját   halkabban pengeti az idő,
csak egy koldust figyel ahogy átmegy a téren.

Mert hagyni kell

ahogy átfolyik ujjaink között, s vénülő lépteink előtt
szétmázolt pillanatkép lesz csak a rejtett mosoly?
Milyen életvízbe merítjük máztalan korsónk,
ha gyermekünk idegenné lesz, s nem tőlünk kér útravalót?